szakmai bírálók értékelése a
2015-ös Tradíció pályamunkákról
A III. Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázat szakmai értékelő bizottsága a következőképpen sorolta a beérkezett pályaműveket.
A címek után a témakör száma szerepel:
1 - Kézművesség, tárgyalkotás, mesterségek
2 - Emlékezünk
3 - Szabadon választott téma
Kiváló minősítésű oklevelet kaptak:
Áment Erzsébet - Budapest: Laky Ilonka, az ecseri tanítónő (2)
Benyhe Zsuzsanna - Budapest: A vásárhelyi necckészítés hagyománya (1)
Császár Orsolya - Békéscsaba: Párválasztás és lakodalmas szokások a 20. század első és második harmadában Nagykamaráson (3)
Cseszák Balázs - Óbecse: Szerbia: Betlehemezési szokások Óbecsén (3)
Demeter Anita - Nagybacon, Kovászna m. Románia: Nagybaconi veteránok második világháborús visszaemlékezései (3)
Gaal-Hasulyó Bernadet - Ajak: Kézművesség Ajakon (1)
Kopecsni Gábor Gömörpéterfala, Felvidék A magyar népi birkózások (3)
Kovács Márton - Piliscsaba: Az újkori (1630 utáni) katolikus passióének maradványai a Kárpát-medencében (3)
L. Badacsonyi Márta - Győrújbarát: "Inkább a has fakadjon, mint az étel maradjon!" (3)
Madarászné Proity Marianna - Fonyód: "Billen a szoknyák tarka harangja" - Buzsák táncos öréksége a gyöngyösbokrétás mozgalomtól napjainkig - 2. rész (3)
Péter Mónika-Mária - Kalotaszentkirály: Románia Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény (1)
Szabadosné Hornyák Anikó - Onga: Hagyományőrző napközis tábor Ócsanáloson (3)
Szabó Ferencné Tóth Ildikó - Miskolc: Amikor én még kislány voltam (3)
Nagyon jó minősítésű oklevelet kaptak:
Bartos Olga - Szentdemeter, Maros m. Románia: Csuhéfonás Szentdemeteren (1)
Császár Orsolya - Békéscsaba: A hagyományos cipészmesterség falun - Császár János visszaemlékezései (1)
Csorba Imola - Vargyas, Kovászna m. Románia Társasbál (2)
Dr. Gönczöl Lászlóné - Győ: Pogács Mária tanulmányai a Veszprém megyei Pápán és Győrött (1928-1936) (2)
Fejes Lászlóné - Karcag: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből (1)
Gál Timea - Olasztelek, Kovászna m. Románia: Családok Olasztelek szívében (3)
Gyarmati Éva - Debrecen: A régi Torna vármegye szövött, hímzett kincsei (1)
Gyönyörűné Erdei Judit - Sáránd: Aranykönyv A sárándi leventemozgalom története (3)
Horváth Márta-Borbála - Nagyzerind, Arad megye, Románia: Deák János első világháborús emlékei (3)
Kovácsné Mucza Judit - Egyek: Életünk útjai... (3)
Kurdi Tibor - Tamási: A tamási présházmúzeum (3)
L. Papp Zsigmondné - Marcsa Lenke - Dévaványa: Visszaemlékezés 1920-tól - napjainkig (2)
P. Buzogány Árpád - Gagy: Románia Fiúgyermekek játékai Gagyban (3)
Szabó Ferencné Tóth Ildikó - Miskolc: 10 éves a Halom Dalkör Bodroghalomban (3)
Szalay Imre - Keszthely: Kályhák Háza - Ahol megáll az idő (1)
Újhelyi János Ábel - Aggtelek: Egy kihalóban lévő mesterség Aggteleken: a fejfafaragás (1)
Emléklapot kaptak jó minősítéssel:
Anka László - Tápiószecső: Parasztgyerekből iparos - Gregor József élete (1)
Anka László - Tápiószecső: A tápiószecsői első világháborús emlékmű (2)
Berényi Petra - Nagykőrös: A Szovjetunióban töltött négy éves kirándulásom története (2)
Enczmann László - Solymár: Solymár, egy sváb falu naptári napokhoz kötődő szokásai (3)
Gaál Károlyné - Budapest: Fény vagy Te is, világíts (2)
Gál Klaudia - Farmos: Farmosiak az I. világháborúban (2)
Horváth Márta-Borbála - Nagyzerind, Románia: A cirokseprű kötésének rejtelmei - miként készül a nagyzerindi Sikó József műhelyében (1)
Katona Katalin - Jászberény: Levelek a frontról egy diáklánynak (2)
Katona Katalin - Jászberény: Porból lettél és porrá leszel (2)
Kiss Imréné - Mezőtúr: Egy mezőtúri fazekas életútja (1)
Kovács Lajos István - Mindszent: A szelesmolnár mesterség és a szegvári szélmalom (3)
Kovács László - Ózd: Barkó katonasorsok a 20. században (2)
Mészáros Erik - Földeák: Betonkerítések Földeákon (3)
Nagy Jenőné - Bag: Adventtől a bagi búcsúig / Asszonyok templomi viselete Bagon/ (3)
Németh Csaba - Tápiógyörgye: Szőlő úti menet. Tápiógyörgyei leventék elhurcolása 1944-ben (2)
Németh Csaba - Tápiógyörgye: Tápiógyörgyei Levente Egyesület zászlaja (2)
Német Erzsébet - Maklár: "Rétest ettem, megégette a számat" A Felsőtárkányi sós krumplis rétes (3)
Radváné Bartos Erzsébet - Baja: Néprajzi ismeretek közvetítése egy napközis csoport foglalkozásain (3)
Salamon Ferenc - Kézdivásárhely, Románia: A lécfalvi Salamonok története (2)
Zeleiné Várhalmi Edit - Egyek: A keresztek tövében (3)
Emléklapot kaptak figyelemre méltó minősítéssel:
Antal Gábor - Budapest: Mama, kérlek, mesélj még (2)
Balázsi Andrea - Olasztelek, Kovászna m. Románia: Az olaszteleki Daniel-kastély (3)
Fehér Viktor - Egyházaskér, Szerbia: Egy bőségvarázsló rítusra emlékezve - egyházaskéri gyűjtés (3)
Jablonkay Mária - Solymár: Rózsaesküvők gróf Karátsonyi Guido pilisvörösvári uradalmában (3)
Kiszely Lászlóné - Kiszely Orsolya - Csabacsűd: Szarvasi és Szarvas környéki textilek /hímzés, csipke, viselet/ 1(1)
Kiszely Lászlóné - Kiszely Orsolya- Csabacsűd: Ruzicskay György festőművész szarvasi hagyatékának textilgyűjteménye (1)
Lövey Végh Amália - Budapest: Életfa (1)
Marosán György - Biharkeresztes: Csicsóka Tájház (3)
Szilágyi Mária - Magyarcsernye, Szerbia: A másusfaállítás hagyománya a bánsági Magyarcsernyén (2)
Tóthné Szikra Erika - Petőfibánya: Óceánia művészete a magyar ékszeralkotásban (1)
Varga Géza - Velemér: Veleméri rajzos sindük
Zeleiné Várhalmi Edit - Egyek: A Magyar Tanácsköztársaság eseményei Egyek községben (2)
A Tradíció 2015 pályázat díjátadó konferenciáján elhangzott előadások és bemutatók rövid ismertetésével és a bírálatok közzétételével szeretnénk szemléltetni az érdeklődőknek, a gyűjtőknek és a jövő lehetséges pályázóinak, hogy milyen követelményekre és értékelésre számíthatnak.
Az értékelések mellett tanulságos az olykor terjedelmes irodalomjegyzék, amit egy-egy bíráló javasol az illető témához. Ezért közreadjuk őket.
A Halom Dalkör népdalcsokrokat énekel
Nagy Zoltánné dr. Áment Erzsébet
Péter Mónika-Mária és Péter–Jani Csilla
Szalay Imre
Benyhe Zsuzsanna
Újhelyi János Ábel
Demeter Anita - Nagybacon
Cseszák Balázs - Óbecse
Kopecsni Gábor - Felvidék
Kovács Márton - Piliscsaba
Császár Orsolya
Mészáros Erik
Zeleiné Várhalmi Edit
Bartos Olga
Gyarmati Éva
Fejesné Koppány Gabriella
|
Előadók a konferencián
Szabó Ferencné Tóth Ildikó: 10 éves a Halom Dalkör Bodroghalomban Szabadon választott téma Bíráló: Pálóczy Krisztina Leírás: A szerző Bodroghalom (korábbi nevén: Luka) község Halom dalkörét mutatja be, melyen keresztül betekintést nyerhetünk a község életébe is. Megtudhatjuk, mennyire fontos az egész településnek, hogy Tar Mihály népművelő gyűjtéseire építve a község népdalkincsét, egyházi népénekeit, népszokásait az utókor számára megőrizzék. A dalkört a megalakulásától kezdve nyomon követhetjük, a dalkörben fontos szerepet betöltő emberek bemutatásán keresztül is. Nagyon pontos beszámolót kaphatunk a dalkör ruházatáról, fellépéseiről, repertoárjáról, vendégszerepléseikről, más dalkörökkel való kapcsolatukról. Mindezt több példával, fotóanyaggal is alátámasztja a szerző. Több DVD mellékleten filmeket is láthatunk a dalkörről, melynek a zenei szerkesztője Tar Mihály. Láthatunk templomi fellépést, de a betlehemes műsorukat is bemutatják. Külön mellékletben a repertoárjuk összeállítását, a dalok szövegeit írja le a szerző, de külön mellékletben a különböző versenyeken nyert emléklapokat, okleveleket is összegyűjtötte. Értékelés A dolgozat nagyon alaposan mutatja be a község dalkörét, időnként statisztikai adatokkal is alátámasztva. A dalkör minden fontos mozzanatát bemutatja, minden oldalról bemutatva a témát, a dalkör életében betöltött fontosabb szereplőkkel hosszú interjúkat is olvashatunk. (Nagy öröm látni, hogy milyen támogatottságot kapott ez a munka a község vezetése, és a lakosság részéről is.) A dolgozat arról is tanúskodik, hogy írója szakmai oldalról is körüljárta a témát, feltárva a községben történt népzene- és néptánc-gyűjtéseket, a helyi viseletet, szokásokhoz kapcsolódó öltözeteket. A dolgozat erőssége egyben a gyengesége is. Talán néhol túl részletes leírásokat, statisztikákat, kimutatásokat kapunk. Ezek a részletek nagyon fontosak lehetnek a dalkör történetében, de talán egy dolgozatban túl sok (pl. éves lebontásban az összes szereplésük, majd ezek különböző kimutatásai). A másik talán a szerkezeti probléma: nagyon fontos interjúkat készített a szerző, de ezekkel nem szakítottam volna meg a dolgozat menetét, ezt is lehetett volna mellékletben közölni. Ugyanazok a dolgok különböző formákban többször megjelennek: pl. bár mellékletben leírja az összes dalcsokor szövegét, a dalcsokrok felsorolás szintjén a dolgozatban is benne vannak. Összegzésül elmondható, hogy rendkívül alapos munka, nincs olyan részlet, amit ne tudnánk meg a dalkörről (talán csak a repertoárhoz tartozó kották nincsenek itt, de ezek a dallamok gondolom megtalálhatóak Tar Mihály a „Lukai bíró kapujába” c. népdalokat és népénekeket tartalmazó könyvében), de a dolgozat felépítését jobban át kellett volna gondolni, esetleges szűkítésekkel. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Nagy Zoltánné dr. Áment Erzsébet: Laky Ilonka, az ecseri tanítónő Emlékezzünk témakör Bíráló: Baksa Brigitta Tartalom A pályázó a Franciaországban született, Magyarországon nevelkedett Székely Ilona, Laky Károlyné tanítónő életútját, ecseri pedagógiai munkásságát és néphagyományőrző tevékenységét mutatja be 16 oldal terjedelemben. Írásához a családi levéltár közlésre bocsátott iratait, három ecseri interjút, valamint Laky Ilona pedagógiai folyóiratokban (Rajztanítás) közölt írásait, társszerzőként megjelent könyveit használta fel. A gazdag forrásanyag alapján jól körvonalazódik a helyi hagyományok gyűjtése és továbbörökítése iránt elkötelezett tanítónő életpályája, akinek hatása, emlékezete ma is elevenen él Ecseren. A település megbecsülését mutatja, hogy a helyi általános iskola felvette a köztiszteletben álló tanítónő nevét. A pályamunkához csatolt illusztrációk: 26 személyes dokumentum másolata. 3 oldal terjedelemben bemutatott 8 színes fotó és egy fénymásolt vázlatlap Laky Ilona népművészeti motívumokat megörökítő rajzairól (bővebb terjedelemben a mellékelt CD-n). Két oldal terjedelemben Volly István Nagykarácsony éccakája címmel 1947-ben bemutatott népi játék műsorlapja. Értékelés A település életében meghatározó szerepet játszó tanítónő életútjának széleskörű forrásfeltáráson alapuló bemutatása a Tradíció pályázaton való részvétel mellett kiemelt helyet kaphatna Ecser település értéktárában. Javaslat, tanács Az iskola névadójának gazdag életútját bemutató dokumentációnak mindenképpen helye lenne az iskolában is kiállítás keretében. (Bár lehetséges, hogy ez már megvalósult.) Az iskola tanulóinak a szülőföldhöz, intézményükhöz való kötődését erősítheti, ha ismerik azoknak a nagyszerű embereknek az életét, akikre büszkék lehetnek ----------------------------------------------------------------------------------------------- Péter–Jani Csilla és Péter Mónika-Mária: Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Katona Edit Tartalom A szerzők a kalotaszegi vagdalásos hímzéssel kapcsolatos minden ismeretet igyekeztek összegezni. Példaértékű módon foglakoztak például a történetével, készítésének módjával, mintakincsével. Munkájuk során figyelemmel voltak a témában eddig megjelent néprajzi szakirodalmi ismeretekkel, amit felhasználtak, de helyszíni adatgyűjtéssel tovább pontosítottak (pl. Kónya Gyuláné tevékenysége). A feldolgozás során a motívumoktól elindulva a mintaszerkesztés sajátosságait elemezve jutnak el a rendkívül gazdag vagdalásos hímzéskultúra még fellelhető tárgyainak bemutatásáig. Az egyes tárgyak leírása is precíz módon megoldott. Külön érdeme, hogy akik szeretnék feleleveníteni ezt a típusú hímzést, a pályamunkát azok is haszonnal forgathatják. A dolgozatot Cd melléklet egészíti ki. Értékelés Ez a munka egyetemi szakdolgozatnak is kiváló minősítéssel megfelelne! (hivatkozással, bibliográfiával ellátott munka). Mind a szakirodalomban való tájékozottság, mind a még helyszínen fellelhető nagyon gazdag textilanyag szinte minden szempontra kiterjedő feldolgozása elhívatott gyűjtőkre vall. Javaslat, tanács Biztatom a szerzőket a munka folytatására, akár ebben a témában, akár a nagyon változatos kalotaszegi díszítőművészet más ágát érintő témában. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Szalay Imre: Kályhák Háza – ahol megáll az idő Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Szulovszky János Leírás A pályázatot egy olyan fazekas nyújtotta be, aki Sabján Tibor Népi cserépkályhák című könyve útmutatása alapján néhány évvel ezelőtt el kezdett cserépkályhákat készíteni. A dolgozat a szentgáli szemeskályha elkészítését írja le, pontosan jelezve a Sabján-féle 20. század eleji technológiához képest a pályázó mai készítésmódja közti eltéréséket. Értékelés Szerencsére a pályázat címe nem pontos, s ez adja a pályázat egyik legnagyobb érdemét: a pályázó fazekas-kályhás mester számára nem állt meg az idő, mert nem mindent a régi módon cselekedve egyszerűen reprodukálja a hajdan készített cserépkályhákat, hanem a formavilágot megőrizve, a tűzteret a megváltozott fűtőanyag, illetve a korszerűbb fűtőtér kialakítással, precízebb kályhaépítési technológiával, napjaink igényeit kielégítve készíti termékeit. Igazán csak így van értelme napjainkban kézműves produktumokat létrehozni. Szép dolog a régi technológia és forma és mintakincs őrzése, de olyan portékát kell gyártani, amely minőségben is versenyképes a kor kínálta termékekkel. Öröm volt olvasni, a mester minőségfejlesztő megoldásairól, ugyan nem csodadolgok ezek, hanem olykor csak apró, máshonnan átvett megoldások, vagy egyéni kis ötletek, ám mégis a jobb minőség irányába hatnak, így még ha eddig nem is tervezte az ember, szinte kedvet kap arra, hogy egy ilyen kályhát építtessen. Javaslat, tanács Hiányosság, hogy noha rengeteg fotóval dokumentálta a készítés folyamatát, s egy néhány perces reklámfilm segítségével is bemutatja a Kályhák Házát, a termékek áráról szemérmesen hallgat. Holott az is dokumentum-értékű, hogy Szalay Imre fazekas, cserépkályha- és kemenceépítő népi iparművész hányféle portékát készít 2015-ben, s azok hány forintért örvendeztethetik meg vásárlóikat. Érdemes az utókorra is gondolni! A pályázat értékét tovább növelte volna, ha a munkaeszközökről pontos, méretarányos műszaki dokumentációt is csatolt volna a pályázó az amúgy igen értékes dolgozatához. -------------------------------------------------------------------------- Benyhe Zsuzsanna: A vásárhelyi necckészítés hagyománya. A rececsipke negyvenévnyi reneszánsza Hódmezővásárhelyen háziipari bedolgozói hálózatban. Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Erdei T. Lilla Tartalom A dolgozat a hódmezővásárhelyi recekészítés hagyományait és jelenét mutatja be 51 oldalon keresztül, 37 ábrával és 6 melléklettel kiegészítve. A pályázó több évnyi munka után, kutatása egy állomásán megállva összegzi az eddigi tevékenységét. Szerkezete tagolt, jól átlátható, rendezett. Tartalomjegyzékkel, ábrák jegyzékével, hivatkozásokkal ellátva. Leírás Az I. világháború után a női foglalkoztatottság növelésére állami ösztönzést kapott a háziipar terjedése. Hódmezővásárhelyen 1929-ben már több ezer asszony és lány neccelt - ahogy az évszázados hagyományú rececsipke készítését a környéken hívták. Iskolázatlan nők kézimunkázási ismereteik alapján laza bedolgozói hálózatban készítették a terítőket, függönyöket, polccsíkokat, amiket vándorló piaci árusok és viszonteladók értékesítettek más városokban, sőt külföldön is. 1952-ben a kisiparosokhoz hasonlóan a neccel vásározó család is az államosítás áldozatává vált a házi bedolgozói rendszer szocialista keretek közé kényszerítésekor. A neccelő család tragédiája lerántja a leplet a háziipari szövetkezetek megalakulásának visszásságáról: e kiskereskedők eszköz- és árukészletének kollektivizálása teremtette meg a szövetkezetek anyagi feltételeit. A szervezetten működő és a népművészeti értékeket szem előtt tartó szövetkezet azonban a neccet korábbi klerikális és polgári alkalmazása miatt nem támogatta. Így a hatvanas évektől a lakáskultúra változása tovább gyorsította e nagy múltú, a városra és környékére jellemző kézimunka teljes eltűnését. Munkám célja a történeti kutatáson túl a necc feltámasztása. Kezdeményezésemre elindult a városban e kézimunkák önkéntes adományozáson alapuló gyűjtése, a teljes elfeledettségből kiragadva sikerült a város negyedik kulturális hagyományaként beemelni a helyi értéktárba, és az utánpótlás-nevelés érdekében már lezajlott az első necctanfolyam is. Értékelés: A dolgozat alapos szakirodalmi kutatásba és technikai tudásba ágyazott gyűjtésen alapszik. A pályázó a dolgozatot önvallomással kezdi, majd a necc készítését ismerteti, de ezt szerencsésen nem öncélúan, hanem a vásárhelyi recék sajátosságait kiemelve részletezi. Ezt követi a rece főként a magyar népművészetben betöltött szerepének ismertetése, különös tekintettel egy érdekes csoportra, a főkötőkre. Itt nem áll meg a magyar anyagnál, hanem a nemzetiségi felhasználást is megemlíti. A konkrét gyűjtést egy másik település, Szomolya példájával indítja, mely Hódmezővásárhellyel is összefügg. A dolgozat konkrét, címben megjelölt, terepmunkán alapuló része a 26 oldalon kezdődik. A vásárhelyi recekészítést két család élettörténetén keresztül mutatja be, a szövetkezeti rendszer pozitív és negatív oldalát is megvilágítva egészen napjainkig jutunk. Az interjúkon, visszaemlékezéseken, írásos dokumentumokon, újságcikkeken, fényképeken és csipkéken keresztül megismerhetjük a rece családokban betöltött szerepét (pl. fő foglalkozás vagy kereset kiegészítés, családi munkamegosztás) és az évtizedek alatti változását. A szociológiai vonatkozás mellett a recék helyi típusait, sőt az azt ma készítő hölgyeket és munkáikat is megismerhetjük. Fontos része a dolgozatnak, hogy a jelent is megismerjük belőle azt, amit a pályázó közel évtizedes munkával szülővárosa egy igen értékes hagyományának megmentéséért tett és tesz mai napig. A dolgozatból az is kiderül, hogy ezt a munkát nem egyedül végzi és a jövőre nézve közösségi tevékenységként kívánja ismét a köztudatba hozni. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Újhelyi János Ábel: Egy kihalóban lévő mesterség Aggteleken: a fejfafaragás Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló neve: Dr. Novák László Ferenc DSc Tartalom A dolgozat vázlatosan bemutatja a községet, s a fejfa történetével, faragásával foglalkozik érintőlegesen, s bemutatja a fejfafaragás helyi mestereit, számba veszi a faragáshoz szükséges szerszámokat. Alapvetően „fejfa” terminológiáról történik emlegetés (pl. a mottóként idézett versben), de összekeveri a „kopjafa” névvel, ami értelmezési nehézséget eredményez. A kopjafával kapcsolatban erdélyi példaként említi Kalotaszeget (téves az a nézet is, hogy kopjákon vitték a koporsót, s azt szúrták volna a sírba sírjel gyanánt: a zászlós kopja fegyver a vitézi temetési ceremónia fontos kelléke volt, de nem lett belőle sírjel, mint egyébként helyenként a koporsóvivő rúdból lábfa). A dolgozatot jelentős számú képmelléklet egészíti ki Értékelés A témaválasztás jó. A pályázó a hagyományos népi kultúra egyik jellegzetes megnyilatkozását, a fejfakészítést vállalta bemutatni Aggtelek példáján. A cím azonban megtévesztő, pontosabban nem felel meg a valóságnak. Mint ahogyan más vidékeken, úgy Gömörnek ebben a szegmensében sem beszélhetünk kopjás temetkezésről, kopjafa sírjelről, főleg pedig nem kopjafakészítés mesterségről. Ez utóbbival rendszerint helybeli ezermesterek, de főképpen asztalos és ácsmesterek foglalkoztak, illetve foglalkoznak ma is (pl. Kalotaszegen). A kopjafa, mint sírjel terminológia nem ismeretes a népi kultúrában. A protestáns – többségében református - temetőkben „fejfa”, „fejefa”, „főtől” vagy „fűtűl való fa”, „gombfa”, „gombosfa” (itt utalok arra a nemrégiben felfedezett Ondava vidéki fejfákra, amely „gonfa” nevet viseli), „epitafa”, „sögfa” néven ismeretes a fából faragott sírjel. A fejfák nagy csoportját alkotják az antropomorf, antropomorf-jellegű, tönkös-oszlopos fejfák. Ezek között találjuk meg az aggtelekieket, de az ahhoz hasonló környező, más gömöri fejfákat is (pl. amelyeket a keleméri templomkertben gyűjtöttek össze). A kopjafa névhasználatot - a tudományosságot nélkülöző nemzeti romantika hatásaként -, mint emlékfát a népi iparművészet honosította meg: lényeges jellemzője, általában nem sírjelet jelent. A díszesen faragott - csillag, tulipán, gomb ornamens elemekkel ékesített - oszlopfejfa jellegű faragványokat nevezik kopjafának (ezzel kapcsolatban felhívom L. Juhász Ilona könyvére a figyelmet), s ami nagyon lényeges, nem helyi specifikus, azaz nem a helyi fejfafaragó hagyományokat őriz (megtalálható katolikus temetőkben is). Ezzel ellentétben, a dolgozat tárgyát képező aggteleki fejfa helyi specifikus, nem nevezhető ún. kopjafának, hanem valójában a helyi hagyományokat őrző népszokás megnyilatkozásának. Örvendetes dolog, hogy még napjainkban is faragnak fejfát, s ebben a dolgozat népszerűsítő feladatot is vállal. Ez adja meg a témafeldolgozás különösebb jelentőségét. Javaslat, tanács A felsorolt bibliográfia mellett felhívom a figyelmet Kós Károly könyvére („Népélet és néphagyomány”, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1972), és a „Fejfa monográfia” című könyvemre (Arany János Múzeum, Nagykőrös, 2005). ----------------------------------------------------------------------------------------------- Demeter Anita: Nagybaconi veteránok második világháborús visszaemlékezései Témakör: Emlékezzünk Bíráló: Vasvári Zoltán etnográfus Tartalom 18 éves nagybaconi diáklány pályamunkája: 8 oldal + 5 oldal szövegmelléklet (interjúrészletek 3 adatközlőtől). A dolgozat Benedek József (szül.: 1922), Mokán Ferenc (szül.: 1925) és Baló András (szül.: 1925) II. világháborús hadifogoly visszaemlékezéseit közli. Az interjúkat a szerző készítette. A szerző az oral history elméleti szakirodalmának és a hadifogság folklorisztikájáról született munkáknak az ismeretében kommentálja és értelmezi a felgyűjtött anyagot. A dolgozat bevezetőjében megfogalmazza azokat az elméleti kérdéseket, amelyekre választ keres az adatközlői emlékanyagának elemzésével: mire használható az orális anyag?, mennyire tükrözi a valóságot?, mennyiben befolyásolja a múlt felidézését a nyelv, a megalkotás módja, a stílus?, van-e különbség a társadalmi én és a saját énkép között? A szerző rögzíti a gyűjtés módszertanát is (2. p.), ami külön érdeme munkájának! A dolgozatot jól összeválogatott, 9 tételes bibliográfia zárja. A három interjú releváns, fontos hozzájárulás a II. világháborús magyar hadifogságok történetéhez, mind a történettudomány, mind a folklorisztika, társadalomnéprajz vonatkozásában. Értékelés A három interjú releváns, fontos hozzájárulás a II. világháborús magyar hadifogságok történetéhez, mind a történettudomány, mind a folklorisztika, társadalomnéprajz vonatkozásában. A szerző behatóan ismeri az oral history elméleti szakirodalmát és a legfrissebb magyar folklorisztikai munkákat a hadifogság folklórjából. Az olvasottakat hasznosítja saját anyaga kommentálásakor, értelmezéséhez. A szakirodalmi forrásait lábjegyzetben közli, de egy tanács: ügyeljen arra, hogy pontosan elkülönüljön a szó szerinti idézet (idézőjelben), az irodalomban olvasott anyag saját szavakkal való összefoglalása és a saját megállapítások. Ez most – nyilván a kisebb tapasztalat miatt – néha összecsúszott. Javaslat, tanács A pályázót arra bíztatom, hogy folytassa igen ígéretes munkáját. Érdemes lenne lakóhelyén és környékén további, még élő volt hadifoglyokat, II. világháborús visszaemlékezőket, a XX. századi történelemre vonatkozó egyéb oral history-jellegű és folklór anyagot felkutatnia, az adatközlőkkel interjúkat készítenie, visszaemlékezéseiket dokumentálnia. Ha maga vállalkozna a mélyebb feldolgozásra a következő szakirodalmakat ajánlanám még a figyelmébe: Németh Pál 1984 Levelek F-nének. Kozmosz, Budapest (Rendkívül izgalmas I. vh-s levélanyag magyarázatokkal.) Keszeg Vilmos 1996 Kelt levelem… Egy mezőségi parasztasszony levelezése. Györffy István Néprajzi Egyesület, Debrecen (Módszertanilag kiváló munka a levelek értelmezéséhez.) Bányai Irén 1979 Az I. világháború emlékanyagának értékelési lehetőségei. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, VIII-IX. Szekszárd. 179-192. Környeiné Gaál Edit 1985 Az első világháború emlékei a népi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban. Debrecen Molnár Ambrus 1997 Gönczy Pál nagydobronyi református lelkész levelei és versei Silinkából. Vallási néprajz 9. Kárpátaljai tanulmányok. Budapest. 131-225. Vasvári Zoltán 2001 Üzenet a fogságból. A hadifogolytáborok költészetéről. Honismeret, XXIX. (2001), 2. szám 72-77. Küllős Imola – Vasvári Zoltán 2006 Áldozatok. A második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából. L’Harmattan, Budapest (Benne gazdag további szakirodalom!) Vasvári Zoltán 2007 A hadifogság és a lágerévek idejéről szóló visszaemlékezések jellemzőiről. In: Élettörténet a társadalomtudományokban. Szerk.: Bögre Zsuzsanna. Loisir Könyvkiadó, Budapest – Piliscsaba, 2007. 129-151. Vasvári Zoltán 2007 Második világháborús hadifogoly-narratívák és a történelmi emlékezet. Folklór és történelem. Szerk.: Szemerkényi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 440-451. Vasvári Zoltán 2013 Emberveszteség és hadifogság a második világháborúban. Ezredvég, XXIII. évf. (2013) 3. sz. 99-111. http://ezredveg.vasaros.com/html/2013_05_06/1305062.html#vazo ----------------------------------------------------------------------------------------------- Cseszák Balázs: Betlehemezési szokások Óbecsén Szabadon választott téma Bíráló: dr. Tátrai Zsuzsanna Tartalom A pályázó az óbecsei betlehemezési szokásokat 2010-ben, két idős nő, és két idős férfi elbeszélése alapján gyűjtötte fel, akikkel először kötetlenül beszélgetett sok értékes adalékkal az életükről, a karácsonyi szokásokról, kóringyálásról, társas munkaalkalmakról, betlehem készítéséről, betlehemes szereplőiről, öltözékükről, a hitre nevelésről, a jutalmul kapott ajándékokról és elosztásukról. Ezután a betlehemes játékot mondják el szövegeivel, dalaival, a gesztusokkal, mozdulatokkal együtt, egymást kiegészítve. Értékelés Jó érzékkel gyűjtött és szó szerint közölt gyűjtés, mely sokoldalúan tárja elénk a becsei betlehemes játékot négy adatközlő segítségével, Pekár János, 1935. (1), Gál Imre bácsi, 1929(?) (2), Kiss Erzsébet, 1948. (3), Farkas Ilonka néni, 1923(?) (4) az 1940-es évekig élő szokást. Együtt beszélgetnek, így kiderülnek a hasonlóságok és az eltérések. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Kopecsni Gábor: A magyar népi bírkózások Szabadon választott téma Bíráló neve: Granasztói Péter Tartalom A dolgozat kiterjedt, nagymennyiségű terepen gyűjtött adat, elbeszélések alapján dolgozza fel a népi bírkozás típúsait, szabályait, alkalmait, szokását. A pusztakezes és az eszközös bírkózáson belül minden típúst számba vesz, ismerteti, hogy mi a típus fő jellemője, milyen alkalmakkor volt jellemző. Az elterjedtebb vagy az adatközlők által gyakrabban, részletesebben ismertetett típúsokat hosszabban is ismerteti, sőt a terepen, az adatközlők segítségével rekonstruálja és ezt fotókkal is dokumantálja. Ilyen a földre vágás, feladásig menő, kétvállra fektető vagy a botos bírkózás. A dolgozat tartalmazza a történeti előzményeket, amelynek alapja a történeti források, mesék, mondák. Értékelés A pályamunka kimagasló színvonalon dolgozza a fel a népi bírkozás történeti és napjainkban még elérhető hagyományát. Pótolhatatlan dokumentáló, feltáró munka, ami egy eltűnő, de a mindennapok részét képező tevékenység, szórakozás, harc formai és típusbeli gazdagságát rögzíti. Érződik a szerző elkötelezettsége, hozzáértése, anit legjobban a rekonstrukciós fotók, az adatközlőkkel közös felvételek bizonyítanak. Kiválóan szerkeszetet, szinte kiadásra kész pályamű Javaslat, tanács Az adatközlőktől szerzett infromációka lapján ill. a szakirodalom, tapasztalat alapján időben is jobban el kellene helyezni a bírkózási típusokat vagyis mikor, meddig voltak jellemezőek. A hivatkozásokat, fotók adatait is pontosítani kellene egy kicsit. Kiadás esetén egy kutatástörténeti bevezető is jó lenne, ahol az eddigi kutatásokat fontos lenne számba venni, mert a dolgozat egyes részeiben egy műre komolyan támaszkodik. Az adatközlőkről, a gyűjtés területi meghatározottságáról is fontos lenne pár sor. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Kovács Márton: Az újkori (1630 utáni) katolikus passióének maradványai a Kárpát-medencében Szabadon választott téma Bíráló: Pálóczy Krisztina Tartalom A szerző az újkori katolikus passióéneklés maradványait igyekezett feltárni a Kárpát-medencében. Először ismerteti a passió liturgiában és a vallásos nép életében betöltött szerepét, majd megindokolja a témaválasztását. Ezután tér ki az értékmentő munka fontosságára, a végén számot ad a gyűjtés céljáról, metodikájáról. Ezután ismerhetjük meg gyűjtései során alkalmazott kérdéssorát, mely után leírja, és elemzi a felvételeket. A magyar anyanyelvű gyülekezetek mellett (34 település több gyűjtését dolgozta fel), kitér a nemzetiségek hagyományaira is. A dolgozat végén egy forrásanyag ismertető található, majd egy jelentős szakirodalom összeállítás. A mellékletben a kották, szövegkönyvek mellett a szerző videó és hangfelvételeket is csatolt, amely több év munkáját öleli fel (saját felvételei). Értékelés A katolikus passió éneklés szokásainak gyűjtése egy jórészt feltáratlan terület. A szerző ezen gyűjtéseivel fontos hiánypótlást készített, mert egy-egy felvétel-részlet van a Néprajzi Múzeum Hangtárában, és a Zenetudományi Intézetben, de teljes passió kevés. A dolgozatból kiderül a szakirodalom, forrás-anyag megfelelő ismerete. A kántoroknak, résztvevőknek összeállított kérdéssor jól tükrözi a gyűjtő a téma iránti ismeretét. Nagyon fontos a vizsgálat során a nemzetiségek körében végzett gyűjtés, ez további elemzésekre adhat lehetőséget. A dolgozatban elemzett felvételeknek különböző a feldolgozottsága, de minden esetben igyekezett képet adni az egyes gyülekezet passió énekléséről. A felvételek elemzése után viszont hiányzik az összegzés. A gyűjtés eredményét egy mondattal fogalmazza meg: „Eredménye [a gyűjtéseinek] hozzávetőleges képet nyújt az énekanyag mai ismertségéről és főbb változatairól, bepillantást enged a hagyományátadás állapotába, és sugallja a ránk váró tennivalókat.” Szívesen láttam volna összegző elemzéseket, kimutatásokat: hol milyen típust énekelnek, hány helyen ilyet, és hol olyat? Ki kellett volna térni a nemzetiségek szokásaira, ugyanolyanok, vagy vannak változataik, stb. Szívesen olvastam volna a szerző meglátásait is. Összegzésül elmondható, hogy a dolgozat fontos hiánypótlás a népénekkutatás számára, nagyon hosszú, körültekintően előkészített munka áll mögötte, de a kérdéssor és a felvételek tanúsága szerint bővebb elemzést is el lehet készíteni. Javaslat, tanács A szolmizációs hangok leírása többször pontatlan, ez megzavarhatja az értelmezést. Szerintem a felvételek és a kérdéssor több lehetőséget ad ennek az anyagnak a feldolgozására. Javaslom, hogy a felvételeit adja be közgyűjteménybe (pl. a Néprajzi Múzeum Hangtárába), és készüljön ebből egy bővebb tanulmány, akár a felvételek bővítésével. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Császár Orsolya: A hagyományos cipészmesterség falun. Császár János visszaemlékezései alapján Kézművesek, iparosok, tárgyalkotás témakör Bíráló neve: Dr. Szonda István Tartalom A hagyományos falusi cipészmesterséget egy visszaemlékezés alapján mutatja be a pályázó. A dolgozat első részében rövid történeti áttekintést vázol a lábbelikészítésről, a tímár, a varga, és a csizmadia szakmák szétválásának jelölésével. A cipész mesterség újkori fejlődésének bemutatását az önálló iparágként való megjelenésével zárja a pályázó. Császár János cipészmester életrajzának ismertetésével bepillantást nyerünk egy 20. század első felében elinduló cipészmester szakmai életútjába. Értékes adatokkal tűzdelt életrajz pontos kórképet rajzol a magánkisipar 1950-es évekbeli helyzetéről, a korabeli Magyarország hiánygazdaságából eredő alapanyag problémákról és a cipészet kiegészítő kereseti lehetőségéről. A szerszámlajstrom fejezetben megismerhetjük a cipészműhely alapvető szerszámait, neveit, majd a következő fejezetekben a lábbeli készítésének folyamatába enged betekintést a dolgozat írója. A cipészmester a lábbelikészítésen kívül mindenféle bőrmunkákkal foglalkozik, hiszen a lószerszámok javításától kezdve az óra- és táskaszíjig bezárólag minden munkával foglakozott. A lábbelikészítés folklórjából hozott példákkal záródik a dolgozat leíró része. A mellékletekben értékes dokumentumok találhatók a visszaemlékező Császár János szakmai útjáról, képzettségéről. A dolgozatot értékes képanyag illusztrálja. Értékelés A dolgozat témaválasztásában illeszkedik a pályázati kiírás témaköréhez. A dolgozat jól tagolt és felépítésű. A történeti bevezető rész kissé elnagyolt. A hivatkozások jelölése pontosításra szorul, a szó szerinti idézeteket idézőjelbe kell tenni. A Császár János életrajza jól összefogott, lényegkiemelő és sok hasznos adatot tartalmazó rész. A szerszámlajstromban a szerszámok leírásánál és megnevezésénél, pontosítások szükségesek és néhány alapvető kéziszerszám hiányzik a bemutatásból (rádli, fafütyülő, fonalsodró, kireszelő). A lábbelikészítést bemutató rész egyes munkafolyamatainak leírásában értékes egyedi elnevezésekkel, Császár János hiteles adatközléseivel találkozunk. A dolgozat olvasmányos, érdekes, a laikus olvasó számára is közérthető. Az irodalomjegyzékben a hivatkozások oldalszámai nincsenek jelölve. Javaslat, tanács Érdemes tovább elmélyedni a témában, mely egyrészt a szakirodalmak felkutatását jelenti, másrészt a Császár János szakmai életútjának részletesebb felgyűjtését. Sok felfedezni való adat és információt hordoznak az ilyen idős mesteremberek, melyek nemcsak a szakma folyamatának bemutatásában, hanem az egyéni élettörténetekben rejlenek. Javaslom, hogy folytassa nagyapjával az interjúkészítést és gyűjtse össze azokat az anekdotákat, melyek nagyapja életében a szakmájához kapcsolódnak. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Tabló- és tárgykiállítók a díjátadáson Mészáros Erik: Betonkerítések Földeákon Szabadon választott téma Bíráló: Vasvári Zoltán etnográfus Tartalom 69 oldalas pályamű. 4 oldal bevezető (Hipotézis, Földeák rövid története, 13 kérdéses interjú három adatközlőjével: Megyesi Istvánnal, Szecskó Lajossal, Kürtösi Sándorral). 98 fényképfelvétel a földeáki betonkerítésekről. Következtetések. Felhasznált irodalom. A szerző a falujában 1945 és 1990 között épített betonkerítések teljességre törő adatbázisát és fényképtárát készítette el. 1945 előtt és 1990 után ilyen kerítés nem készült. A szerző tipizálja a betonkerítéseket, elsősorban a betétlapok, díszítésük, díszítőmotívumaik alapján. Értékelés Az etnográfusok a népi építészet kutatása keretében foglalkoztak a kiegészítő építményekkel, így a kerítésekkel is. De érthető módon a figyelem a tradicionális paraszti kultúra fennállásának idején készült műtárgyakat vizsgálta. A Szerző pályamunkáját azért tartom igen figyelemreméltónak, mert megváltozott társadalmi és építéstechnológiai környezetben figyelt fel egy új anyag és építéstechnológia megjelenésére falujában. További értéke a munkának, hogy észrevette a népművészetből jól ismert motívumvilág felhasználását ebben az új keretben, és bemutatta a díszítésbeli innovációkat is. Javaslat, tanács Ha kedve és lehetősége engedi, érdemes lenne a kutatást Földeák környékére is kiterjeszteni, megtudva, hogy ez az anyag és technológia a kerítésépítésben máshol is megjelent-e. Ugyancsak érdemes lenne a tradicionális népművészeti motívumkincs (pl. oromdíszek) és a betonkerítések díszítő motívumainak rendszeres összevetését is elvégezni. Kiállításról Betonkerítéseket 1947-től kezdtek építeni Földeákon. Először a biztonság volt a cél. Később státuszszimbólum lett. A betonkerítés készítésének folyamatait, a díszítés változatosságát és a készítő mesteremberek nevét szeretném megörökíteni dolgozatomban a későbbi korok számára. A tablón kerítésoszlopok, különböző betétlapok változatos mintáiból mutatok be válogatást. Az alsó betétlapok és felső peremes betétlapok mintája általában eltér a többitől, mintegy keretként szolgál. Napjainkban már nincs igény betonkerítésre. Divatos fa, tégla és kovácsoltvas kerítések vagy ezek kombinációi készülnek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Zeleiné Várhalmi Edit: A keresztek tövében. Az egyeki Kálváriás-temető Szabadon választott téma Bíráló: Vasvári Zoltán etnográfus Tartalom Temetőtörténeti pályamű, elsősorban helytörténeti adatokkal. 4 oldalas bevezető, közel 250 fotó a temető síremlékeiről és a stációról. A Szerző rövid bevezető után fényképekkel dokumentálva a teljességre törekvően mutatja be a temető kriptáit és síremlékeit. Röviden ismerteti a stációt (8-9. p.), a jelentős kriptákat (Erhardt kripta, 13-20. p.; Szekeres sírkápolna, 43-44. p.; Jézus sírkamra és kápolna, 58-59. p.; Szekeres kripta, 74-76. p.; A három kereszt, 84. p.; Jelentősebb síremlékek, 96-163. p.; Az újraéledő temető, 164-166. p.). Értékelés A pályamű elsősorban helytörténeti szempontú és jelentőségű. A szerző minden dicséretet megérdemlő, hatalmas dokumentációs munkát végzett el a temető síremlékeinek teljes körű fotódokumentációjával. Néprajzosok számára elsősorban a temetők népművészeti vizsgálatának kiteljesedéséhez szolgáltat kiváló korpuszt, továbbá tanulmányozható általa Egyek társadalomnéprajza, interperszonális kapcsolatrendszere, vallási attitűdje. A Szerző ezekre átfogóan nem tér ki, de egy-egy síremlék kapcsán rövid keletkezés- és családtörténeti elemzéseket is ad. Javaslat, tanács A nagyon értékes munka több vonalon is folytatható. 1. További családtörténeti, genealógiai kutatások a síremlékek alapján. 2. A temetőhöz, a síremlékekhez kapcsolódó visszaemlékezések, igaz történetek, anekdoták, esetleg a mondaképződés útján elindult történetek gyűjtése – ha vannak ilyenek, és még gyűjthetők Egyeken. 3. A síremlékek alaposabb népművészeti, folklóresztétikai, művészet- és vallástörténeti leírása, elemzése. Amennyiben folytatná a munkát, az alábbi szakirodalmat ajánlanám a figyelmébe: Balassa Iván: A magyar falvak temetői. Corvina, Budapest, 1989. Kunt Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 13-14. Miskolc, 1975. 475-507. Kunt Ernő: Kísérlet sírjelek népművészeti elemzésére. Herman Ottó Múzeum Közleményei, 14. Miskolc, 1975. 104-112. Kunt Ernő: A halál tükrében. Magvető, Budapest, 1981. (Gyorsuló idő sorozat) Kunt Ernő: Temető és társadalom. In: Halottkultusz. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1982. 243-256. Kunt Ernő: Temetők népművészete. Corvina, Budapest, 1983. Novák László: A temető helye a halottkultuszban, különös tekintettel a sír és a sírjelölés kérdéséhez. In: Halottkultusz. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1982. 286-307. Örsi Julianna: Az alföldi mezővárosok temetkezési rendje. In: Halottkultusz. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1982. 257-274. Szabó Péter: A végtisztesség. Magvető, Budapest, 1989. Zentai Tünde: Nádudvari sírjelek. Ethnographia, LXXXIII. évf. 1972. 305-309. Kiállítás leírása A Hajdú-Bihar megyében lévő Egyek nagyközségben folytatom amatőrként gyűjtőmunkámat. Számos csodálatos érték található községünkben, aminek megmentésén fáradozom. Egyeken a Kálváriás-temetőben sok közembert temettek el, és az I. világháborúban elesett katonák is nyugszanak magyar koronás sírkövek alatt. Különleges szoborsíremlékek, családi kripták találhatók a sírkertben. Az 1783-as katonai térképen már Kálváriás-temetőként jelzik. Kettős kunhalomra épült, teljes egészében római katolikus temető. A 14 stáció oszlop a két kunhalmot körül ölelve kör alakban helyezkedik el. Az Erhardt sírkápolna kupolás épülete belül festett díszítésű, márvány oltárral ellátott és lezárt földalatti sírkamrával rendelkezik. A temetőben két különböző Szekeres család sírkápolnája található. A tornyos Szekeres sírkápolna jó állapotban maradt fenn kívül és belül is. Apró márvány oltár található benne és egy rejtett kripta lejárat. A másik Szekeres sírkápolna Jézus sírkápolnája is egyben. Vagyis a stáció befejező, XIV. állomása is egyben. A Szekeres sírkamra két titkos bejáratát a Jézus testét vigyázó két római katona szobra őrzi. Az első kunhalom tetején álló három keresztet (Jézus és a két lator keresztje) 1885-ben Szekeres János állítatta első nejével, Kovács Katalinnal. Ő készítette a kunhalom belsejébe kiépített Jézus sírkápolnáját és sírkamráját valamint a stáció oszlopokat is. Az első kunhalom két oldalában található a Szekeres család két kriptája. A temetőben nyugszik Tárkányi Béla egykori helyi plébános édesapja. Tárkányi Béla részt vett a Biblia magyar nyelvre való fordításában. Az egyeki kálváriás- temető közel 40 évig csipkerózsika álmát aludta a sűrű gaz alatt, ma végre újra látogatható, egyházi szertartások és egyházi ünnepek színhelye. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Bartos Olga: Csuhéfonás Szentdemeteren Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Kalina Veronika Tartalom A dolgozat egy Romániában, Maros megyében található település, Szentdemeter sajátos módon kialakult háziiparát, a csuhéfonás mesterségét mutatja be. Az első tartalmi egység a mesterség meghonosodásával, valamint a csuhéból készített tárgyak és a csuhéfonás fejlődéstörténetével foglalkozik. Majd részletes ismertetés következik a csuhéfonás menetéről, valamint a munkafolyamat során használt eszközökről. Végül egy kedvelt tárgy, a befonott üveg, elkészítésének módjáról, valamint a mesterség jelenkori helyzetéről nyújt tájékoztatást a pályázó. Értékelés A pályázat első kiemelendő pozitívuma, hogy egy a köztudatban viszonylag ismeretlen, a szakmai kutatások során kevéssé érintett terület, település jellegzetes mesterségének bemutatásával foglalkozik. Dicséretes, hogy több forrásból és legalább két generációtól merített információval dolgozik. Gondolatmenete logikus, de az igeidő egyeztetésére, valamint az idézetek és adatközlők jelölésére nagyobb gondot is lehetett volna fordítani. A leírásokat, különösen a munkafolyamatokról szólókat, a jó minőségű és részletekre is hangsúlyt fektető képi illusztrációk nagyban segítik. Érdekes és jól adatolt, de kissé rövid dolgozat. Javaslat, tanács Olyan esetekben, amikor tájnyelvi szavakkal is dolgozunk a szövegben érdemes a mások számára nagy valószínűséggel ismeretlen szavakat már első előfordulásukkor magyarázattal ellátni. Az interjúrészleteket saját, kommentáló vagy elemző gondolatokkal is ki lehet egészíteni. A jövőben érdemes lenne az egyes tárgyak elkészítésének folyamatát filmre is rögzíteni. Kiállításról A szentdemeteriek az 1940-es évektől készítik a kukoricaháncs tárgyakat. A csuhéból változatos formájú és méretű kosarak, dobozok, alátétek, lábtörlők készülnek, a sodrott szállal üvegeket, korsókat fonnak be. A feldolgozásra szánt leveleket megnedvesítik, vékonyra felhasítják és sodrott szálat készítenek belőle. A sodrott szálat fa rámára rögzítik, leszövik, teljes száradás után leveszik az elkészített tárgyat a fa rámáról. Így megmarad a ráma adta forma. A faluban szatyrozásnak nevezett kézműves tevékenységet mindenki ismeri. Télen egymáshoz jártak szatyrozni az asszonyok, az 1990-es évekig élt ez a szokás, nyáron a kapuba kiülve kötötték a kukoricaháncs tárgyakat. Napjainkban, annak ellenére, hogy a falu asszonyai ismerik a csuhéfeldolgozás módját, egyre kevesebben foglalkoznak ezzel a mesterséggel. ------------------------------------------------------------------------------------------------ Gyarmati Éva: A régi Torna vármegye szövött, hímzett kincsei Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Erdei T. Lilla Tartalom A pályázó gyűjtését CD-n adta be, mely egy három oldalas kísérőszöveget (bevezető), 8 excel táblázatot és 914 fényképet tartalmaz. Az itt közölt anyag egy átfogó gyűjtés második fázisa, az egykori Torna megye magyarországi (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó) nyolc településének szövött és hímzett textiljeit rendszerezve mutatja be. A beadott pályamunka – a bevezetőben leírtak szerint – megmarad a gyűjtés közlésénél, csupán egy rövidre szabott, lényegre törő értelmezési keretben helyezi el az anyagot. Értékelés A pályázat bevezető szövegéből megismerjük a kutatás célját, történetét, a felmért nyolc településen végzett gyűjtés körülményeit. Egy rövid szintetizálás erejéig a helyi textilek jellegzetességeiről is ismertetőt kapunk, külön kiemelve a leglényegesebb textiltípusokat. Megtudhatjuk azt is, hogy a NAKVI pályázat által támogatott gyűjtés a Helyi és Megyei Értéktárak anyagát (is) gazdagítja, így a helyi közösségek számára is időtálló és hozzáférhető formában. A konkrét gyűjtést a településenként (Barka, Becskeháza, Bodoló, Bódvarákó, Szepsi, Szin, Szögliget, Tornagörgő) mappába rendezett fényképek és táblázatok tartalmazzák. A településenkénti táblázatok a tárgyak alapadatai (megnevezése / keletkezési helye, ideje / készítő neve, születési éve / anyaga / technikája / méretei / állapota / fotók sorszámai / leírása / tulajdonos neve, születési éve / felmérés adatai) mellett a könnyebb azonosíthatóság érdekében kisméretű tárgyfotókat is tartalmaznak. A lényeges adatok a további kutatások elengedhetetlen kiindulópontjául szolgálnak. Dicséretes, hogy a tárgyakról egész és részfotók is készültek a fontosabb, érdekesebb részek kiemelésével a könnyebb tanulmányozhatóság érdekében. A rendkívül szisztematikusan és igényesen elkészített felmérés a 20. század első felében készült, még fellelhető textiljeinek listája, aminek a dolgozatban felvetett, határon átnyúló értéktára lenne a méltó folyatása. A teljes vármegyei gyűjtés megvalósulása és tudományos feldolgozása során sokkal markánsabban kirajzolódhatnának a már így is körvonalazódó helyi jellegzetességek, a települések közötti szorosabb-lazább kapcsolatok, illetve a magyar-ruszin-szlovák hatások. A saját gyűjtés értékét külön kidomborítja az átláthatóság és könnyű kezelhetőség. Kiállításról A kiállításban látható anyag egy átfogó gyűjtés második fázisába nyújt betekintést, az egykori Torna megye magyarországi (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó) nyolc településének szövött és hímzett textiljeiből válogatva. A Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) pályázata által támogatott gyűjtés a Helyi és Megyei Értéktárak anyagát (is) gazdagítja, így a helyi közösségek számára is időtálló és hozzáférhető formában. A konkrét gyűjtést a településenként (Barka, Becskeháza, Bodoló, Bódvarákó, Szepsi, Szin, Szögliget, Tornagörgő) mappába rendezett fényképek és táblázatok tartalmazzák. A településenkénti táblázatok a tárgyak alapadatai (megnevezése / keletkezési helye, ideje / készítő neve, születési éve / anyaga /technikája / méretei / állapota / fotók sorszámai / leírása / tulajdonos neve, születési éve / felmérés adatai) mellett a könnyebb azonosíthatóság érdekében kisméretű tárgyfotókat is tartalmaznak. A lényeges adatok a további kutatások elengedhetetlen kiindulópontjául szolgálnak. A tárgyakról egész és részfotók is készültek a fontosabb, érdekesebb részek kiemelésével a könnyebb tanulmányozhatóság érdekében. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Fejesné Koppány Gabriella: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből. Barangolás a nagykunsági csipkeverők között 2013 évben Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakör Bíráló: Erdei T. Lilla Tartalom A nagykunsági csipkeverés múltját feltáró dolgozat 78 oldal terjedelmű, a szövegben elhelyezett számtalan illusztrációval kiegészítve, értelmezve. Rövid tartalomjegyzék és bevezető szöveg után a helyi csipkeverők bemutatása következik, majd megismerhetjük a jelent is. A dolgozat végén mellékletek, technikai rész, utána irodalomjegyzék található. Leírás A pályázó és az általa vezetett csipkekör tagjainak gyűjtését tartalmazó dolgozat a 20. századi nagykunsági csipkeverés elterjedését és jellegzetességeit mutatja be. A nagykunsági csipkekészítést településenként (Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kenderes, Abádszalók) felkutatott idős csipkekészítők és leszármazottaik visszaemlékezéseiből, dokumentumaiból, csipkéiből, mintarajzaiból ismerhetjük meg a településekre lebontott történetét, a helyi csipkék sajátosságait, helyi jellegzetességeit. A pályázó jól súlyoz, a jelentősebb csipkekészítők (pl. telepvezetők vagy önállóan alkotó egyéniségek) nagyobb szerepet kapnak a dolgozatban. A szisztematikus, teljességre törekvő gyűjtés számos eddig ismeretlen összefüggésre világít rá, rengeteg csipketörténeti érdekességet szolgáltat. A portrék mellett különösen fontos a dolgozat végén található nagykunsági csipkék jellegzetes technikáit és mintaelemeit bemutató rész, amit a helyben használt megnevezésekkel egészít is, sőt az egész dolgozatban következetesen ezeket alkalmazza. A gyűjtés hiánypótló, mivel a nagykunsági csipkék a 20. századi magyar csipkeverés fontos részét képezik, de történetük eddig teljes mértékben feltáratlan volt. A dolgozat rendkívül jó alapot ad a további kutatásokhoz.A múlt feltárása és összegyűjtése mellett dicséretes továbbá a csipkeverés fennmaradásáért tett erőfeszítés is. Javaslat, tanács Érdemes lenne a megkezdett módon tovább folytatni a gyűjtőmunkát további értékes adatok, csipkék, fényképek, információk reményében. Kiállításról "Eddig a nagykunsági csipkeverésről rendkívül kevés információval rendelkeztünk, éppen ezért a a múlt században készült munkák, tervek, emlékek felkutatása és közreadása néprajzi és ipartörténeti szempontból is rendkívül fontos munka. Az adatközlők felkutatása, megszólaltatása, írott dokumentumok, csipkék, műhelyrajzok összegyűjtése nagy hozzáértést és rendszerező szemléletet igénylő, hatalmas feladat. Az így összegyűjtött információk kiadása a magyarországi csipkekészítést, ----------------------------------------------------------------------------------------------- |
Egyetlen dokumentumban is letölthető a díjátadó kiállításainak rövid leírása:
a_díjkiosztó_kiállításvezetője.pdf | |
File Size: | 509 kb |
File Type: |